Sajnálom, de nem tudtam megírni estére az új részt, mivel az iskola nagyon lefoglal. Ha eltűnök egy kis időkre, akkor az nem azt jeleni, hogy meghaltam, csak azt, hogy elfoglalt vagyok. :)

Felhőbe mártott cukorka 

1 fejezet/ 1. rész

Rubin vagyok. Rubin Wirgitta. 14 éves és a középiskola előtt álló átlagos kamasz. Van egy öcsém, aki most nyolc éves és az agyamra megy, valamint egy nővérem, aki szintén az agyamra megy (milyen meglepő). Ő már 16. Két év van köztünk, de ő már is úgy viselkedik, mint egy felnőtt. Készül az érettségire. Pedig még egy éve vissza van. 
Ugyanabba az iskolába mentem. Giminek egész jó, bár még nem ismerek egy lelket sem, pár tanáron kívül. Hasznos lenne ilyen "tanári zsebkönyv", amiben benne lennének a tanárok fotói és hogy mit tanít. 
A tankönyveimet már mind átnéztem. Semmi extra, inkább ismétlés lesz, mint új anyag. Nem mondhatnám magam jó tanulónak, inkább olyan négyes féleség. Német nyelvet választottam és olaszt. Az olasz azért tetszett meg, mert nyaralni is mindig oda megyünk. Jó lenne, ha nem apu kérné állandóan a fagylaltomat. 
A nyár utolsó napján a lábamat sütkérezve ültem kint és az öcsémet figyeltem, ahogy tanárosat játszik velem. Persze, lestoppoltam volna a hiányzó szekciót, de felminősített bennmaradó diáknak. Így hallgatnom kellet az idétlen hadoválását a növény felépítéséről. Idézem: "A teteje a fehér, szirmos fedő, aztán jön a zöld burok és egy karkötő szerű fű, ami tartja a felső részt. Aztán jönnek a pici ősz hajszálak, amik a földben vannak, és ha kitépjük onnan, akkor a világ elpusztul." 
- Tony, nem a Világ pusztul el, hanem a virág. - megmosolyogtatott a naivsága, csak egy vállrántással válaszolt. Fogott egy botot, és el kezdett mutogatni a kis tábláján. Amin egy nagy napocska volt. 
- Mond meg nekem Rub, hogy ez mi? - bökött rá a napnak egy vonalkájára. 
- Hm. Nem is tudom. - húztam az agyát. - Talán a korona? - ez látszólag összezavarta.
- Milyen korona? Nem értem... - hogyan gondolkodott. 
- Jaj, egyem a kis agyadat. Majd ha felkerülsz nyolcadikba, akkor te is tanulod a Nap valódi részeit. - halványan elmosolyodtam. Aztán lefagyott a mosoly az arcomról, amikor eszembe jutott, hogy holnap már mehetek iskolába. Első nap. Jaj, de jó. 
Estefelé a szobámban ültem és lerajzoltam az öcsémet, ahogy a tábla előtt áll és nagyban gondolkozik. Eltettem a mappámba, majd kimentem vacsorázni. A sült tojás illata már megindította a lábaimat. Tony a széken ült, és még szerintem mindig a koronán gondolkodott. Tony okos gyerek volt, mindig kitűnő, és állandóan gondolkodó típus. Mindenre odafigyelt, még a legkisebb zajra is, ami talán jelentéktelen volt. 
Amint megettem mindent, anyu később bekopogott a szobámba. 
- Gyere! - anyu gondoskodó volt velem szembe, amint bejött már az első nappal indított. 
- Kicsim, nekem is volt első napom. Tudom, hogy tele van izgalmakkal, hiszen megismerkedhetsz új emberekkel. - megfogta a kezem, ezzel is próbálva csökkenteni a gyomoridegeimet. - Nem kell izgulni. Csak négy osztályfőnöki órád lesz, és már jöhetsz is haza! 
- Tudom. - sóhajtottam, majd megöleltem. - Anyu, reggelre megcsinálod a kedvenc reggelim? - szóltam utána, mielőtt becsukta volna az ajtót.
- Persze! Hisz első napod lesz! - ezzel kiment...

2. részből...

Azt hittem, minden könnyen megy az első napon. De sajnos a mesék, nemhiába mesék. Sikerül kihúznom már első nap a gyufát, egy ismeretlen fiúval. Megtudom, milyen ebben az iskolában az igazgatói iroda. Az osztálytársaim eltaglalnak a "balhés lánynak". Az új osztályfőnök pont úgy néz ki, mint...